Alan Richards Costigan
Honlapja

A Bukott Angyal

Isten száműzött angyalának kalandjai napjainkban...

- részlet -

Alan Richards Costigan : A Bukott Angyal

Végre értem Őt.

Értem miért is büntetett meg.

Értem miért akarta, hogy saját magam jöjjek rá cselekedeteim súlyára.

Az emberek többsége hála A Könyvnek, mely állítólag a világ legolvasottabb könyve, engem gonosznak tart, pedig nem vagyok gonosz.

Soha nem is voltam.

Egyszerűen az évezredek és évszázadok alatt az emberek A Könyv szavait folyamatosan csűrték-csavarták az adott kor és a saját szájuk íze szerint.

Mára már senki sem emlékszik a régmúltra.

Hit és vallás lett belőle.

Kifacsarva és átmosva.

Sokáig én sem emlékeztem, mert ez volt az Ő akarata, de mostanra emlékeim visszatértek. Emlékszem a kezdetekre.

Arra az időre amikor Isten megteremtette a Világot és életet adott elsőként nekem, a többi angyalnak, majd a világ összes többi teremtményének.

Minden angyal közül engem szeretett a legjobban.

Nemcsak azért, mert én voltam az első, hanem azért is mert különlegesnek teremtett még közöttük is.

Egyedül nekem voltak a fehér helyett csodálatos, éjfekete angyalszárnyaim, melyeknek szépségéhez a Mennyek országában nem volt fogható.

A többi angyal ki is közösített, de nem bántam, mert éreztem az Ő szeretetét.

Egyedül nekem engedte, hogy mellette járjak, egyedül nekem magyarázta el , mit, miért tesz, de az Ő dolgait be kell valljam én fel nem foghattam.

Tudta ezt, hiszen mindent tudott, de úgy bánt velem , mint gyermekével, tanított és végtelenül szeretett.

Ez a szeretet azonban csak addig tartott, míg meg nem teremtette az embereket.

Onnantól fogva engem elhanyagolt, nélkülöznöm kellet az Ő hőn áhított szeretetét.

Továbbra is maga mellett tartott, továbbra is okítani próbált, de rá kellett jönnöm, hogy az embereket még nálam is jobban szerette.

Nemegyszer rám bízta őket, de mindig ellenőrzött és hibákat talált minden cselekedetemben. Egy idő után már szinte mindenért engem hibáztatott , pedig én nem csináltam semmi rosszat csak igyekeztem megmutatni, hogy mennyivel különb vagyok az Ő új kedvenceinél és mennyivel méltóbb az Ő szeretetére.

Egy napon éktelen haragra gerjedt irántam és mint mindig én akkor sem értettem miért haragszik.

Emlékszem éktelenül dühös, mennydörgő hangjára amint azt harsogja :

- MIT TETTÉL MÁR MEGINT !?!? EZÉRT BŰNHŐDNI FOGSZ !!! – még soha nem láttam ennyire dühösnek, remegni kezdtem, mit a kocsonya.

- – De Uram, én csak..- próbáltam mentegetőzni félénk hangon.

- – ELÉG !! ELEGEM VAN A KIFOGÁSAIDBÓL, AZ ÜRES SZAVAIDBÓL, AZ ÉRTETLENSÉGEDBŐL ! A SAJÁT BŐRÖDÖN FOGOD MEGTANULNI, AMIT NEM SIKERÜLT MEGÉRTENED !! – s azzal mintha hurrikán csapott volna le rám, egyszerűen letaszított a Mennyeknek országából.

Ahogy zuhantam lefelé, valamiféle furcsa örvénybe kerültem, melyben a tér és az idő fortyogó egyvelege teljesen relatívvá vált.

Kezeimet az arcom elé kaptam s szorosan a fejemhez szorítottam , mert valami furcsa érzés teljesen elhomályosította az elmémet.

A gondolatok össze-vissza cikáztak fejemben , teljesen belezavarodtam több évezredes emlékképeimbe.

Hirtelen a hátamba hasított valami, amit addig még soha nem éreztem de az emberek fájdalomként ismernek és éreztem, hogy az én gyönyörű szárnyaim leválnak testemről. Létezésem során életemben először valami folyadék tört elő szememből, végigfolyt arcomon és sós íz hatását fejtette ki számban, amit önkéntelen, artikulátlan síró-ordító hangok hagytak el.

Elkaptam kezeim arcom elől, próbáltam visszahúzni kétségbeesetten testemből kiszakadt szárnyaimat, de már csak toll és csontszilánkokat markolhattam, amelyek pillanatok alatt váltak szürke hamuvá.

Az örvény egy hatalmasat fortyant, én pedig elvesztettem eszméletemet.

Amikor magamhoz tértem, nem tudtam hol vagyok.

Éreztem, hogy a Nap égető sugarai perzselik felsőtestemet.

Nagy nehezen kinyitottam a szemem, s oldalra néztem.

Aranysárga, enyhén kavicsos homokon feküdtem.

Percekbe telt mire feltápászkodtam.

Önkéntelenül a lapockámhoz nyúltam, de szárnyaimnak, illetve annak hogy valaha is léteztek volna, semmi nyomát nem találtam.

Végignéztem magamon.

Összes ruházatom, egy kék színű vászonnadrágból állt.

Össze voltam zavarodva.

Nem értettem semmit.

Majd lassan eszembe jutott az Ő haragja, az , ahogy letaszított, amit mondott, és összeállt a kép.

Isten letépte a szárnyaimat, és emberré tett.

Hát legyen- gondoltam magamban – az Ő akarata ellen úgysem tehetek semmit.

A távolban autóutat vettem észre, s elindultam arra felé.

Elég nehezen haladtam, a forró homok borzasztóan égette mezítelen talpam, a Nap sugarai pedig vörösre pirították hátamat.

Az úthoz érve választanom kellett, jobbra vagy balra induljak el.

Fogalmam sem volt, merre lehet a legközelebbi emberek lakta település.

A jobb mellett döntöttem, s elindultam.

Hamarosan egy autó hangját hallottam a hátam mögül.

Gondoltam, megállítom az autót, talán egy darabon elvisznek.

Isten mindig a jót feltételezte az emberekről, én is bíztam bennük.

Keservesen csalódtam.

Egy gyönyörű piros színű Cabrio volt két utassal, lassítottak, de nem álltak meg, és az anyósülésen lévő láthatóan ittas tinédzser engem szemelt ki céltáblának és hatalmas erővel talált telibe egy üres sörösüveggel.

A fájdalomtól összegörnyedve térdre estem, s hallottam amint harsányan kacagva elviharoznak.

Szerencsére azonban vannak jó emberek is.

Pár percre rá egy kamionos állt meg mellettem, aki felsegített, beültetett maga mellé, megkínált egy kis vízzel látva szánalmas állapotom, s minden kérés, kérdés nélkül felajánlotta , hogy elvisz a legközelebbi városig.

Megköszöntem kedvességét , szürkületre pedig el is értünk a legközelebbi városig.

Amikor megláttam a várost jelző táblát keserédes mosoly futott át az arcomon.

Az Öregnek sajátos humorérzéke van.

Megérkeztem a Bűn városába, a városba, ami soha nem alszik.

Megérkeztem Las Vegasba. "

A Sötétség gyermeke 2. - Érzelmesek

John Smith elküldött naplójának második része, amelyből megtudhatjuk további sorsát, betekintést nyerhetünk Lawrence Crowley és klánja múltjába, valamint egy döbbenetes titokra derül fény...

A Sötétség Gyermeke 3. - Útkeresés

John Smith naplójának harmadik, egyben utolsó részéből megtudhatjuk milyen a vámpírtársadalom jelene és merre halad a vámpírok jövője...

Utcakölykök

Két budapesti, eltérő életúttal rendelkező srác élete rövid és tragikus kimenetelű összekapcsolódása a nagyváros sötétebbik oldalán...

Titkok tudója - A Cracker

Annak a srácnak a története, aki feltörte a legtitkosabb aktákat és végigolvasta őket..

Magyarországi Gengsztertörténet

Magyarország alvilágának története a 90-es évek elejéből - egy srác három hónap alatt többet tudott meg a mai szervezett bűnözésről, mint a mai rendőrség - igaz történet- .